Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy
indulatos, mert az csak rosszra visz! (Zsolt 37,8)
Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a
szólásra, késedelmes a haragra. (Jak 1,19)
„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyt kívánok.
Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!”
/Fekete István/
" A szeretet Isten adománya, benne van a mindenségben és minden egyes homokszemcsében. Szeress minden levelet. Isten világosságának minden sugarát. Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent. Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az Isteni rejtélyt. Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni. Végül eljutsz odáig, hogy szeretetben magadhoz öleled az egész világot."/Dosztojevszkij/
Dévai Nagy Kamilla 2004.december 11-én írta, hat nappal a "világnemlátta katasztrófa "után.
Áldja meg az Isten Dévai Nagy Kamillát és az iskoláját!
Jól megkönnyeztetett! Köszönöm!!!!!!!!
Drága Véreim, Testvéreim, Barátaim,
minden egyes határon túl élő magyar!
Hiába telt el közel egy hét a világnemlátta katasztrófa után,- nem tudok magamhoz térni. Minden percben fáj, és fáj, és szégyellem magam, pedig tudom, hogy mi diákjaimmal MINDENT megtettünk azért, hogy az NE következhessen be, ami december 5.-én bekövetkezett.
Dévai Nagy Kamilla vagyok. 1968 óta énekelek belföldön és külföldön egyaránt. Célom, hogy minden egyes magyarhoz eljussak, a nagyvilág bármely pontján él. Kedves Valaki, aki most olvasod e sorokat, tudd: csak azért írok magamról és az iskolámról pár sort, hogy érezd: nem csak most ragadok tollat, hogy vigasztaljalak. Nem is lehet. Nem is kell. MEGERŐSÍTENI szeretnélek.
Tehát vállamra vettem a gitáromat, és nekiindultam a Nagyvilágnak. Kézről- kézre adtak, országról- országra, előadásról előadásra ajánlottak, melyeken tiszta szívvel az óhazai magyarok szeretetét tolmácsoltam. Hogy hiába dúl a "szocializmus", azért élnek világos fejű, aggódó szívű, felelősségteljes magyarok, akiknek fáj a szétszakítottság, fáj, hogy porlik a szikla, fáj, hogy mint oldott kéve... És a nevükben énekeltem hol padláson aludva, hol luxuskocsin szállítva, hol marhavagont stoppolva, hol paplak kisszobájában nyerve szállást. Nem pénzért mentem. Szeretetet kaptam. Sokat, amelyet most is, ezúton is köszönök mindazoknak, akik a világhálón ezt most olvassák, és tudják, hogy így volt.
Aztán 1996 január 22.-én az Úr egy karambol következtében magához szólított. Két napig voltam a vendége. És VISSZAKÜLDÖTT. Szembe akartam szállni Vele, és mindent megadtam volna, ha visszamehetek a Fénybe. De rádöbbentett, hogy DOLGOM VAN MÉG ITT E FÖLDÖN. Épen, elhangolódás NÉLKÜL került elő hűséges társam, a gitárom. A szanatóriumi szobában- ahol fél évig tanultam újra járni, beszélni, és az ujjaimat újra a gitárhoz édesíteni- közben rádöbbentem, mit is akar velem a Föntvaló. Én már mind az öt földrészt bejártam. Hát most adjam át mindazt a tudást, tapasztalatot, melyet e 32 küzdelmes, de gyönyörű év alatt szereztem. S mivel egész életemben csakis tanítani szerettem volna, - itt az alkalom! Kegyetlen erőfeszítések árán- csodálatos tanárok segítségével hályogkovács módjára megszületett a KRÓNIKÁSÉNEK ZENEISKOLA. Ennek 8. éve. Azóta sem akkreditáltak, mert annyira más az iskola szerkezete, hogy semmilyen érvényben lévő oktatási feltételnek nem felelünk meg. Viszont eze! rszeres hatásfokkal érjük el sikereinket, mert a célunk szent. Ám a magyarországi intézményeknek HATÁRON TÚLIAK vagyunk, - mert diákjaim Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről, Kárpátaljáról érkeztek. Erdélyben meg azt mondták, hogy "Budapesten van a székhely, MAGYARORSZÁGIAK vagyunk."
No, ezért kellett leírjam az előzményeket, hogy érezd: mi itt 8. éve azzal küszködünk, hogy se ITT, se OTT nem kellünk. Csak a közönségnek. Akik viszont kisírt szemmel, állva tapsolnak minden koncert után. Diákjaim szeretete, tiszta szeme, gyönyörű lelke fogta meg ŐSZINTESÉGÉVEL a mindenkori nagyérdeműt határon belül és kívül. Pedig sokszor lerománozták, leszlovákozták őket munkahelyen, utcán, de itt, Békásmegyeren- ahol a III. ker. Önkormányzat és a Polgármester Úr jóvoltából otthonra leltünk egy elhagyott iskolaépületben - mégis egymásba kapaszkodva öntöttünk erőt egymásba. Ha ők csüggedtek, én, ha én csüggedtem, ők öntöttek lelket belém. Mint egy akolban, úgy bújunk egymáshoz, hogy a lelki télben melegítsük egymást.
Politikamentesen, csakis az értékeket felmutatva, a dal erejében bízva csendben tettük a dolgunkat. Aztán jött az első aláírásgyűjtés a népszavazásért a kettős állampolgárság ügyében. Csatasorba állva felsorakoztunk, és reménykedve gyűjtöttünk. És jött december 5.-e. Amikor én mehettem szavazni. 61- en NEM. De elkísértek, pedig a kapun sem akarták őket beengedni. És látták, hogy derűs arccal, bizakodva hogy dobtam be 70 krónikás nevében az IGEN-t az urnába.
És vártunk. És vártunk. Kóvályogva, az óramutató vánszorgásán kétségbeesve. Mint a megváltást, úgy kezdtük nézni az eredményeket. És NEM HITTÜNK A SZEMÜNKNEK: Először lebénultunk. Mindannyian szótlanul meredtünk a képernyőre. Aztán elindult a pokol. Gátlás nélkül szakadt fel a mennydörgő sírással keveredő düh. A káromkodás. A pia. A "bozgorság". A NEM KELLÜNK enyhíthetetlen fájdalma. Összekapaszkodva rázott a zokogás. Aztán a mélységes apátia. Aztán megint a düh. És szétszéledtünk, mert egymásra sem tudtunk nézni. Amikor a káosz a tetejére hágott volna, egyszer csak megembereltem magam. Erdélyi báránycsengőnkkel összeszedtem mindenkit. Körbe álltunk, megfogtuk egymás kezét, és én megkövettem a fiókáimat. És énekeltünk. Aztán az egyik diák kimondta:"én itt most megbolondulok, menjünk ki a Kossuth térre, a Parlament elé". Mentünk. 22.-en egy rozzant mikrobuszban. Amelyet nem is a benzin, hanem a "Kossuth Lajos azt üzente" vitt.. A "Gábor Áron rézágyúja" "Európa közepén" .! ..,
Az újabb csalódás: azt hittük, kétségbeesett magyarok feketéllenek majd a téren. Körülbelül 30 lógó orrú néma, kisírt szemű ember kóválygott a rendőrökkel körülvett részen. Nagy kört alakítottunk, csak mi, krónikások, és "Ó Istenünk, Eléd letérdelünk"... hangzott fel. És anélkül, hogy egymásra néztünk volna, MINDENKI LETÉRDELT a jéghideg aszfaltra. És énekeltünk. Senkit sem érdekelt, hogy lefagyott kezünk- lábunk, deres a torkunk belseje, csak énekeltünk. "Fiaim, csak énekeljetek"- zokogott bennem a boldogsággal keveredő fájdalom. Mert felnézve a csillagokra szebben ragyogtak. Éreztem: most csak ez oldhatja valamelyest azt a rettenetes feszültséget. Mert Trianonnál még nem éltünk. De akkor háború volt, és mások daraboltak fel bennünket. Most a mieinknek nem kellettünk. Feldolgozhatatlan, kiheverhetetlen szégyen, hogy így el lehet egy népet butítani. Hogy pártok koncául lehet odavetni a NEMZET ügyét... Ilyen még nem volt, mióta világ a világ. Ráadásul felvilágosítatlanul! , hogy mi a csudáról is szavaznak? HOGY JÖHETNEK IDE SZÁMOK?????? A kérdés csak ez lehetett volna: "akarjátok-e, hogy az Országgyűlés elé kerüljön a kettős állampolgárság ügye?" És ennyit sem lett volna szabad most felvetni, hiszen NEM A PANELEKBEN NYOMORGÓ KISNYUGDÍJAS DÖNTHETI EL A NEMZET EGYSÉGÉNEK SORSÁT. Rossz időben rossz kérdés, rossz irányban. Még a románok is automatikusan adták a moldávoknak a kettős állampolgárságot. Ez kérdés sem szabad legyen.
Ugyanakkor ami most Erdélyben zajlik, azzal sem értek egyet. Tökéletesen megértem a fájdalmat, a dühöt,az elkeseredés feneketlen mélységét, - de most nem a csizmaszárból előkapott bicskáé kéne legyen a főszerep. Lelkeim, ott Székelyudvarhelyen, Gyergyóban, Csíkszeredán engem sem szolgálnátok ki? Magyar állampolgár vagyok - sajnos. Mert a szüleim így döntöttek még a születésem előtt. De én is a testvéretek vagyok. 54 év alatt is erdélyi maradtam. Megdobtak Benneteket kővel. MOST mutassátok meg, hogy VAN ERŐTÖK KENYÉRREL, sziklányi kenyérrel visszadobni!!! Nem MINDEN magyar árult el Benneteket! És akik Felétek, Hozzátok mennek, azok IGEN - nel szavaztak! Ne essetek az általánosítás hibájába! Higgyétek el, akkora méreteket öltött a gyalázat, a botrány, hogy ez világszerte minden jóérzésű embert felkavart. NEM LEHET ASZTAL ALÁ SEPERNI végre az AUTONÓMIA ügyét!!! Lehet- sőt!- jobb megoldás ez, mint az "anyaországban" kopogtatni...
Én CSAKAZÉRTSEM ADOM FEL. Ezt kívánom Nektek is. De mi dallal, szép szóval, sebesült lélekkel ugyan - bizonyos dalokat soha többet nem énekelve - -+
VAGYUNK NEKTEK. SZÁMÍTHATTOK RÁNK. Ez az iskola - s az én utolsó szusszanásom is - minden egyes magyaré. A Karácsony adjon Nektek pici lelki békét. AMEN.
Dévai Nagy Kamilla
2004 december 11.
Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd.
"Egyedül azzal mutathatjuk meg,hogy bízunk Istenben,hogy van bennünk bátorság megtenni a lépéseket,melyiket mindig vágytunk megtenni" (Choelhó)
"Háromféle ember létezik: vannak akik mozdíthatatlanok, vannak akik mozdulnak és vannak akik mozdítanak"
/ismeretlen szerző/
"Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni,
hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat,
hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére
és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk,
és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni."
/Szent-Györgyi Albert/
Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad, aki megbocsát, az új életre szül. Megbocsátás a viszonzást nem váró, gyógyító szeretet magasiskolája, a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja. Nehezen járható, keskeny ösvény a boldogság felé. Ne sokat várakozz! (Simon András)
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
(Márai Sándor)
Ha gyerek kedvébe jársz, A mennyeknek kaput társz. Ha egy kicsinynek otthont adsz, Az égi országba juthatsz. S ha egyet világra hozol, A Megváltóhoz tartozol. (John Masefield)
Kalkuttai Teréz anya: Öröm
Az öröm imádság, az öröm erő.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.
A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.
Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert,
ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.
Antal Jázmin
Bakó Bianka
Bencze Márk
Biri József
Cserbán Dorina
Dankó Zoltán
Dencsák Alexandra
Dulovics Letícia
Geri Dániel
Horváth Donatella
Iván Tamás
Kanalas Kristóf
Lipták Csaba
Nagy Alexandra
Orosz Gergő
Öskü Mirella
Pongó Johanna
Rézműves Cintia
Simon Ervin
Vadászi Gabika
Veréb Erik
Virgo Özséb
Virgo Sámuel
Gyermekeink
Kahlil Gibran
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
Egy kirándulás élménye
Gyerekek a szeretetről
Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte. Talán téged is megérintenek majd.
"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet." Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved." Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást." Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből." Kriszti - 6 éves
"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy." Teri - 4 éves
"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves
"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
Emília - 8 éves
"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani." Robi - 7 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezdj, akit utálsz." Nikolett - 6 éves
"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd." Nóri - 7 éves
"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást." Tomi - 6 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem." Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom." Klári - 6 éves
"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak." Eszter - 5 éves
"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford." Krisztián - 7 éves
"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele." Marika- 4 éves
"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni. Laura - 4 éves
"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan." Márk - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik." Júlia - 8 éves
Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste.
A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: "Semmit, csak segítettem neki sírni."
AJÁNLOM AZ OLDALT
